Dupla csokis banánkenyér

Hát mit is mondhatnék? Kicsit kezd a fejemre nőni a karácsony :), teher alatt nő a fenyőfa vagy hogy, de legalább annyi eszem volt, hogy az X db céges és Y db óvodai/iskolai móka tetejébe még azt is gondoltam, hogy ez a tökéletes idő új étrendbe is belekezdeni, mert mikor, ha most nem. A sütő gyakorlatilag folyamatosan megy, odáig már nem jutok, hogy ide jegyzeteljek is. Szép példája volt a határaim feszegetésének, hogy életemben először nekiálltam bejglit készíteni, ilyenkor nyilván a legrutinosabbhoz fordul az ember receptért. Bónuszban gyakorlatilag végig fogta a kezemet, menet közben cseteltünk, hogy biztosan 1 deka élesztő? Biztosan. Tölteléket simítsam vizes kézzel majd. A tésztát nyújtsam nagyon vékonyra. Ezt, baszki?! Életemben ilyen kurva kemény tésztával még nem dolgoztam. Hullafáradtan, három másik dologra figyelve végül csak összekínlódtam a hat bejglit éjfélig, karra keresztedzésnek kiváló volt. Közben lelkem legmélyén, egy nagyon-nagyon eldugott zugban, óvatosan körülnézve, suttogva csodálkozott egy hang, hogy nem létezik, hogy Éva pont egy általa hatszázszor – megrendelésre is! – sütött bejglit basszon el ennyire, de hát na, emberek vagyunk, neki is belefér egy-egy tévedés… És nem is lett valami hejdejó a végeredmény, bejglinek látszó tárgy, vastag lett a tészta, nem volt elég édes, ki is repedt, mindegy, tudjuk, hogy a cégnél minden szénhidrát elfogy (és tényleg). Ezek után kollegina szeme felcsillant, hogy ha én tudok bejglit süti – muhaha -, csinálnék-e három nappal később a vacsorára is. Bólintottam, magam se tudom, miért, ez már az autopilot üzemmód lehetett. Rakom össze újra a tésztát, jé… ööö… nahát… hogy ebbe kell 8 deka porcukor is? Áááááááááá. Eretnek gondolataimért virtuálisan sarokba állítottam és megkorbácsoltam magam, Éva mindent IS tud sütni, bejglit különösen, szóval a receptet követni nem kell félnetek, és az jó lesz. Mi több: szuper recept, szuper bejgli! Ez itt a rendes reklám helye :).

Aztán a gyermekek intézményeiben is egymást követik a jeles alkalmak, miután a múlt héten ott annyi kaja volt, hogy az ünnepség után a dulce de leche torta háromnegyede visszakerült haza és közel egy hétig ettük, úgy döntöttem, hogy a kicsinek valami végtelenül egyszerű fog jutni a mai hókamókára. A banánfogyasztás éppen megint hullámvölgyben, úgyhogy három kornyadozó darabra igyekeztem pozicionálni a receptet, s lőn Smitten Kitchen pont passzoló darabja, minden volt itthon, kis kutyulás, sütőbe becsapás, lehet mellette dolgozni, faék egyszerűségű, de látványosan csokis darab.

B1B38428-A370-44A7-A619-7D29C1AC014C

Hozzávalók:

3 közepes banán
1 tojás
12 dkg olvasztott vaj
15 dkg nádcukor
13 dkg liszt
fél csomag sütőpor
három csipet só
12 dkg holland kakaópor
20 dkg étcsoki

A banánokat krumplinyomóval szétnyomkodtam, minden mást hozzákevertem, a csokit nagyobb darabokra törve, 180 fokra előmelegített sütőbe ment kivajazott kenyérformában, 1 órán keresztül sült.

És lassan el kéne kezdenem töprengeni az ünnepi menün, hajjj.

 

Reklámok

Körtés-fehércsokis-diós brownie

Az öregedés egyik érdekes jele, hogy szinte minden személyes távolsági kapcsolat digitalizálódott. És hát nekem 12 éve elég sok barátságom esik ebbe a kategóriába. Postán már nem jön igazán se képeslap, se levél, csak számlák, reklámok és csomagok. Egy barátnőm van, akivel részlegesen fenntartjuk a kézírásos kapcsolatot és mindig örömünnep, amikor érkezik tőle valami. Én is igyekszem, de az utóbbi időben nem mondanám, hogy remekelek e téren. Az minden utazásnak a fix pontja, hogy veszek és küldök neki szép képeslapot, kis villanásokat arról, merre járok éppen. Ezekből speciel idén rekordszámút kapott. Bő egy hónapja pedig – egy újabb út elején – vettem egy mély levegőt és egy kis füzetet, majd elkezdtem neki írni egy hosszabb lélegzetű levelet. Azt hittem, az úton befejezem, de még a felénél se járok azóta. Ámde a füzetbe eközben került számításaim szerint körülbelül 6000 km. Na ezt csak azért mesélem el, hogy érthető legyen, a blogolás miért ennyire esetleges.

A mostanság emiatt is ritka nyugis hétvégék egyike kezdődött ma meg, a nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, reggel kirakózás után pizsamában tévézés és társai. Azért annyi változatosságot csempésztünk bele, hogy vendégkislány érkezett délutánra játszani. Én meg eldöntöttem, hogy az én változatosságom az lesz, hogy sütit sütök, mert a sütikeddek is jelentősen megritkultak (bár pont a héten vittem be). Ez persze bevásárlás után kristályosodott ki bennem, úgyhogy a “mi van otthon” című móka vette kezdetét. Körte. Körte az nagyobb mennyiségben haldoklik a pulton, mivel egy hete még úgy véltem, ideje lesz napirendre tűzni a befőzések sorában, de aztán másként alakult, viszont a gyerekeim nem nagyon ették. Szóval punnyadt körte. Ha én is akarok enni belőle, a csoki kiesik. Akkor fehércsoki (határeset). Valami gyors, egyszerű. Muffin vagy brownie? Utóbbi. Meg a hűtőben ott kornyadozik a mandulavaj maradéka. Elpusztítandó. Ez a recept volt a kiindulópont.

61F74D6A-23A8-4CE8-A43D-F5F115B75AB9

Hozzávalók:

4 tojás
20 dkg cukor
2 ek. vaníliakivonat
18 dkg vaj
10 dkg fehércsoki
10 dkg dió (vagy pekándió, vagy vegyesen)
25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
12,5 dkg édesítetlen mandulavaj/más csonthéjas vaj (vagy csapassuk Nutellával)
2 körte

A tojásokat a cukorral és a vaníliakivonattal addig vertem a robotgépben, amíg víz fölött a fehércsokit és a vajat összeolvasztottam. Utána hozzáadtam járó motor mellett a mandulavajat, a csoki-vaj keveréket, a lisztet és a sütőport. Sütőpapírral bélelt, 20×30-as tepsibe lapátoltam, és a tetejére rádaraboltam a hámozott körtét. 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig tartózkodott. Vendégkislány köszönte, nem kért belőle, a bolti csokiskekszre szavazott. Még nem ellenőriztem, hogy az enyémek mennyit voltak hajlandóak elfogyasztani belőle, a magam részéről betoltam egy nagy kockát és szerintem isteni.

Sünisüti

A kicsitől hetek óta hallgatom, hogy készül ám a sünikönyv, fogalmam nem volt, mi az, de lelkesen bólogattam, hogy hurrá, hurrá. Majd az őszi szünetre hazaérkezett, mindenféle őszi rajzok, sünik, színes lapokból szépen összefűzött kis könyv formájában. És a végén borítékban recept: sünisüti. Amit meg KELL csinálni, nyilvánvalóan asap. Gyorsan átolvastam, oké, sima linzertészta, vettünk hozzá citromot meg kókuszreszeléket, és bele is csaptunk. És a kismacska nagyon élvezte, kisgyerekes szülőknek ajánlom. Ahogy legugliztam, Evelin a Cookta receptjét nyomtatta ki, amin nem sokat változtattam.

499D03D8-8162-4747-AB48-022308EAD138

Hozzávalók:

30 dkg liszt
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 citrom reszelt héja (ne szórakozzunk féllel)
15 dkg csoki
0,5 dl tejszín
4-5 ek. kókuszreszelék

A hideg vajat és a lisztet leánygyermek összemorzsolta, belereszeltem a citrom héját, beleütöttem a tojássárgát és megkapta a porcukrot is, gyorsan összeállította tésztának. Folpackba csomagolva ment a hűtőbe pihenni egy órát. Utána dió nagyságnyi golyókat formázott, majd egyik részén kicsit megsöndörgette, hogy kúpszerű forma legyen. 180 fokra előmelegített sütőbe került, sütőpapírral bélelt tepsiben. Helyet kell hagyni köztük, lapul. Amint az aljuk megpirult – kb. 20 perc – ki kell szedni, hűlés közben szilárdul. A csokit és a tejszínt vízgőz fölött összeolvasztottam, majd a sünik hátára kanalaztam belőle – nekem egyszerűbb volt ez így, mint a belemártogatás -, és belepottyantottam őket a kókuszreszelékbe. A végén pedig kiskanál végével csöppentettünk rá szemeket és orrot (ne szórakozzon senki a zacskós megoldással). 14 sütink lett ennyiből.

Currys-kukoricás cukkinifőzelék fűszeres húsgolyókkal

Egész nyáron lopási célzattal nézegettem a kukoricamezőket futás közben. Én errefelé sehol nem láttam boltban főznivaló csőkukoricát, a bicikliút mentén meg ott termett százával, gondoltam, kettőt lenyúlni a gyerekeknek nem kell félnetek. De aztán nem voltam benne biztos, hogy csemegekukorica, mi van, ha takarmány és megölöm őket vele #vidékilány természetesen győzött a helyes erkölcsiség és macerás lett volna hazafelé a hátralévő 3 kilométeren vinni a bűnjeleket (nyíltan lobogtassuk? dugjuk póló alá? ivómellénybe soft flask helyett?) a neveltetés, a kukorica helyén maradt. Szóval ez a kudarc helyes úton maradás jutott eszembe Főzelékes Feri posztját olvasva, amiben szintén cső kukorica szerepelt (lopott hiányában maradt a konzerv). Ferit amúgy tessék olvasni és főzni, a főzelékeket pedig rehabilitálni – az avokádós sültbrokkoli-főzeléke konkrétan felér egy orgazmussal.

13D3C5FA-A8A7-4541-AE02-71664D41D57B

Hozzávalók:

1 gyöngyhagyma
1 ek. vaj (vagy olaj, akkor laktózmentes lesz)
2 ek. repceolaj
60 dkg cukkini (3 kisebb darab)
1 kis doboz konzerv kukorica
2 dl pulyka alaplé (vagy víz)
1 dl víz
fél csokor koriander
1 tk. currypor
só, bors

0,5 dkg darált sertéshús
2 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. őrölt gyömbér
1 tk. őrölt koriander
só, bors
a sütéshez olaj

A cukkiniket kb. fél centis negyedcikkelyekre daraboltam és teflonserpenyőben kevés olajon megpirítottam. A vajat és az olajat összeolvasztottam, az apróra vágott hagymát megdinszteltem, majd rádobtam a cukkiniket, átforgattam, felöntöttem az alaplével és a vízzel, eredetileg lett volna benne tejszín is, de elfelejtettem (végül nem hiányzott). Korianderlevelek, curry, kukorica bele, 5 perc főzés, só, bors. No, itt jött a recept azon része, amit én értetlenül szemléltem, hogyaszondja ebből ki kén venni egy merőkanállal és magas falú edényben pürésíteni, majd visszaönteni. Nope. Nope. Nope. Botmixert beledugtam a fazékba és érzésre pürésítettem egy részét, oszt jónapot. A húsgolyóhoz – nem, nem fasírt – valókat összegyúrtam (a fokhagymát értelemszerűen lezúzva), és kevés olajon a cukkinis serpenyőben – ugye megy ez az edényspórolás! – kisütöttem.

Gesztenyekrémleves rumos tőzegáfonyával

A tejmentes szekció távolléte átmenetileg jobban felszabadította a kezemet, és ezt ki is használtam. Tökmagért hétfőn a Matchba kellett beugranom, és ha már ott jártam, megint kimenekítettem onnan egy kis növényt – én úgy meg szoktam sajnálni ezeket az árvákat ott, a munkahelyemen a teljes ablakpárkányomat televettem már innen, ráadásul beugrott Dorka [gyerek helyett] “Yukka pálmát akarok.” mondata, amin nagyon röhögtem, szóval lett nekem egy kis yukkám is (gyerek mellé, hiába, élni tudni kell) -, meg vásároltam vákuumcsomagolt főtt gesztenyét. Doki receptje lett a kiindulópont, azt leszámítva, hogy főzzön gesztenyét, akinek két anyja van. Nekem csak egy :).

932C42C7-147D-4F1D-99DC-9CE5C69B6395

Hozzávalók:

40 dkg vákuumcsomagolt, főtt gesztenye (mazochisták főzzék meg maguknak)
0,5 l tej
1 dl tejszín
1 ek. juharszirup
2 dl víz
10 dkg aszalt tőzegáfonya
0,5 dl rum (alkohol- és így hisztaminmentes változatban almalé)

A világ egyik legegyszerűbb levese: a gesztenyét, tejet, vizet, juharszirupot összeöntöttem, felforraltam, forráspont után kicsit visszavettem a hőfokot, 5 percig hagytam főni, bele a tejszín, egy kavarás és lekapcsoltam. A tőzegáfonyára ráöntöttem a rumot/almalevet (most feleztem, lett ilyen is, olyan is, a “beugró kosztos” 🙂 kapta a rumos változatot), mikróba ment 30 mp-re, lefedve hagytam, hogy megszívja magát, a tálkában megmaradt rum/almalé helye a levesben van. Ez így nem túl édes, de elég sűrű, aki akarja, cukrozza és/vagy higítsa jobban. Ez egy szolid kalóriabomba, én utána a második fogást ki is hagytam.

Korianderes vajtök-krémleves

Most már egy ideje a hétfők és a szerdák úgy néznek ki, hogy távmunkázok és közben három főre főzök itthon, többnyire két fogást, néha hármat és/vagy pluszban mentes kenyereket. Kedd-csütörtök beviszem a pakkot, két gasztronómiailag HHH (mentes ez, mentes az) kollegina megkapja az ellátmányt, rendezzük az alapanyagok árát, és mindenki boldog. Nekem meg könnyebb nagyobb mennyiségekben főzni, és kihívás, hogy megtaláljam a közös keresztmetszeteket (adott esetben minimális eltérésekkel) a háromféle kupac intolerancia között. Általában a levesek bizonyulnak a legegyszerűbbnek, ezeknél ugye a glutén, a tojás és a cukor problémakör alapvetően kiesik, a tehéntej meg helyettesíthető vagy nem szükséges.

6046A060-366E-4FA7-90C2-4225AA221DAC

Hozzávalók:

1 közepes méretű vajtök
1 fej gyöngyhagyma
1 ek. vaj vagy olaj
fél csokor koriander
1,5 liter pulyka alaplé (vagy csirke, ha nincs semmi, akkor víz)
1 dl kókusztej
1 ek. méz

bors
tökmag
tökmag- vagy repceolaj

A tököt megmostam, a két végét levágtam, hosszában negyedeltem, a magos részét kikapartam, és grill alá tettem, amíg meg nem pirult, majd kb 2×2 cm-es darabokra vágtam. A vajon az apróra vágott hagymát megdinszteltem, rádobáltam a tökdarabokat, jól átforgattam, felöntöttem az alaplével és kb. 15 percig főztem. Botmixerrel pépesítettem, beleszórtam a korianderleveleket és beleöntöttem a kókusztejet, kapott még 5 percet a tűzhelyen, majd a saját részem kiszedése után belekevertem a mézet. Száraz serpenyőben pirított tökmaggal és pár csepp repceolajjal lehet tálalni, aki igazán ügyes/baromira ráér, kerít hozzá tökmagolajat.

Dupla dulce de leche keksz

Don’t try this at home.

Seriously.

Szóval az úgy volt, hogy még a múlt héten sürgősségileg kinézett, hogy esetleg sütnöm kéne valamit, úgyhogy villámgyorsan kikerestem a netről egy receptet és odatettem a sűrített tejet a szokásos 1 és 3/4 órára főni. Mire kész lett a karamell és elkezdett hűlni, a sürgősségi helyzet megszűnt. Jó, hát akkor majd bentre megcsinálom. Aztán sűrű volt az elmúlt pár hét, mostanra jutottam el odáig, hogy megsüssem ezt a kekszet.

Valami brutális.

Én szóltam!

D67CA944-6117-4B29-A460-15A348ED4361

Hozzávalók:

74 dkg cukrozott sűrített tej
25 dkg puha vaj
20 dkg nádcukor + kb. 10 dkg a görgetéshez
50 dkg liszt
2 tojás
1 csapott ek. szódabikarbóna
három csipet só

A vajat robotgéppel habosra kevertem. Kinyitottam a már kész dulce de lechét, lenyalogattam a fedelét, hosszasan eltöprengtem azon, hogy hagyom a fenébe az egészet és csak ezt így nagykanállal, de ez minden egyes alkalommal bekövetkezik, néhány sóhaj után képes vagyok túllépni rajta. A doboz felét járó motor mellett a robotgépbe kanalaztam, amikor homogénné vált a vajjal, akkor beleszórtam a nádcukrot, majd a két tojást, a lisztet, a szódabikarbónát és a sót. Jó sűrű massza lett belőle, betettem a hűtőbe félórára. A habverőfejet lenyalogattam, hosszasan eltöprengtem azon, hogy mit adtak nekem a rómaiak kollégák, hogy ezt bevigyem nekik… Végül a masszából kb. szilványi golyóbisokat formáztam, meghengergettem a cukorban és jó nagy távolságokra egymástól sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem (max. 12 db/sütőlap), majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütöttem. Még puhán jöttek ki, hűlés közben szilárduló süti, teljes kihűlés után lehet a másik fél adag dulce de lechével összeszendvicselni. És mivel véletlenül* páratlan számú készült, egy nyomibbat megkóstoltam magában.

Súlyos, súlyos hiba volt.

Azonnal megszületett a döntés, hogy akkor ez a kelesztőtálnyi bűn – három tepsi készült… – itthon marad. Szerencsére Józan Paraszti Ész időben bekapcsolt, de nem kevés energia feszült a belső párbeszédbe.

JPE: – Mucika, normális vagy? Csak a sűrített tej egészen pontosan 2383 kcal. Plusz beleborítottál egy negyed kila cukrot és egy fél kila lisztet a tégla vajba. Annak a 30 embernek is cukorsokkot fog okozni, legalább magadat ne szívasd.

nbk: – Akkor csak a felét! Beosztom!

JPE: – Ez már nem is gyors szénhidrát, baszod, ez maga Kip-CH-oge!

nbk: – Nincs benne csoki, nincs benne alkohol, nincs benne élesztő, hisztaminmentes, ezt lehetneeeee! Legalább még egyet!

JPE: – Május óta most kerültél újra köszönőviszonyba Mérleg és Centi egykori barátaiddal, és még bőven van hova rendezni a kapcsolatotokat.

nbk: – Megyek délután futni!

JPE: – Mennyit is?

nbk: – 7 km.

JPE: – MUHAHAHAHAHAHAHA.

nbk: – Fartlek is van benne! A gyors szakaszokon feltolom a pulzust 160 fölé.

JPE: – Mucika, az úgy is megy, ha a teheneknek hangosan énekeled a Despacitót és táncikálsz kocogás közben**. Let me repeat: 2383 kcal.

nbk: – Bemegyek 5 perces ezresek alá.

JPE: – Lejtőn 4:30-on belülre. És utána 40 perc spinning.

nbk: – És akkor összeszedvicselhetek kettőt a dulce de lechével?

JPE: – Lófaszt. Egyet eszel natúr.

nbk: – Holnap dél 13 km?

JPE: – Lófasz light, az alacsony pulzuson megy.

nbk: – És este 45 perc spinning?

JPE: – És holnapután is. És szombat-vasárnap. Opcionálisan egy stréber pluszfutással megfejelve.

nbk: – Deal.

JPE: – Héló, nem púpozott evőkanálról volt szó!!!

*Wink, wink.

**Aljas rágalom, soha nem fordult elő. Gyűlölöm a Despacitót.