Élesztő nélküli zabkenyér

A nyaralásokból egy szuper kis új hobbival tértem vissza: hisztamin intolerancia a neve. Jelentősen erősíti a kreatív oldalamat, az tuti. Nem ecsetelném a (lesújtó) részleteit, a tiltólista úgy indul, hogy alkohol, csoki, parmezán (insert here káromkodás), és hosszasan folytatódik, jelentős részben olyan általam erősen kedvelt és mindennapi élelmiszerekkel, mint a csirke, a spenót, a paradicsom, az ananász, a padlizsán… (insert here káromkodás) Szóval innen szép nyerni. Egy tekintélyes ételintoleranciából már kijöttem két éve, úgyhogy alapvetően bizakodó vagyok most is, egyelőre a rákészülős szakaszban járok, szeptemberig próbálom összerakni az étrendet, a recepteket és onnantól élesben tolni a diétát.

Ha már ma az új kenyér ünnepe van, csapjunk bele a (paradicsommentes…) lecsóba. Az élesztő is hanyagolandó (insert here káromkodás), úgyhogy a szokásos proteines kenyeremtől ezzel a lendülettel el is búcsúzhatok. Gondoltam, próbáljunk meg valami fehérjedús házi változatnál maradni, csicseriborsó és zabpehely volt az első kombináció, ami eszembe jutott, majd gyanút fogtam és azért ellenőriztem a listát… Szóval a csicseriborsó is kiesik (insert here káromkodás). A zabpehely szerencsére nem, úgyhogy ezen a vonalon mozogtam, ezt a receptet vettem alapul (a mézallergiámmal, muhaha, life is fun). Joghurt nincs itthon, és csökkentettem a mennyiségeit is, mivel én fél kiló kenyeret 8-10 nap alatt eszek meg és a drága utódaim közül az egyik abszolút nem eszik, a másik meg csak hébe-hóba. Majd kiderül, hogy mennyire elállós és/vagy fagyasztható, de frissen nagyon finom és jó állagú, úgyhogy majd beszámolok a későbbi felhasználásról is.

IMG_1377

Hozzávalók:

10 dkg zabpehely + a tepsibe
8 dkg liszt
12 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg cottage cheese
1 tojás
1,5 dl tej
3 dkg agaveszirup (vagy méz)
3 dkg repceolaj
fél csomag sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
csipet só
kevés vaj a kenéshez

Minden összekevertem sűrű masszává, kivajazott, kizabpelyhezett (szép szó, mi? 🙂 ) kenyérsütő-formába kanalaztam a tésztát és 180 fokon 30 perc alatt megsütöttem (a fogpiszkáló tisztán jött ki és aranybarna lett a teteje). Ennyi.

 

Sós karamellás-szedres torta

Nyitott bőröndhalmok között ülök épp, félkómásan, nem szeretem a hazaérkezést, a kipakolást, a nagyüzemi mosást, főleg nem úgy, hogy egy hétvége van a következő utazás előtt :). Úgyhogy inkább Throwback Saturdayt játszok, még ha nincs is ilyen, mert több kedvem van gépelni, mint tucatnyi gyerekzoknit párosítani, plusz a Harry Potter összest kirakodni. Meg amúgy is klassz visszagondolni arra a szombat délutánra, amikor – némi pastis-szal megtolva az amúgy is jó hangulatot – csaptunk egy gasztrovonalon igen erős, sokadik búcsúbulit. És hát a korábbi nagy sikerre tekintettel részemről a hozzájárulás ismét egy “sós karamellás valami” lett Borikának :). A tészta receptjét most a Desszertvarázslatból variáltam.

IMG_0911

Hozzávalók:

74 dkg cukrozott sűrített tej
2 nagy csipet tengeri só

20 dkg liszt
5 dkg kókuszliszt
10 dkg cukor
10 dkg puha vaj
1 tojás
2 tojássárgája

30 dkg feketeszeder

20 dkg pekándió
10 dkg étcsoki
3 ek. sötét nádcukor
0,5 dl szilvalé (meggylével is működik
0,5 dl maradék pezsgő (vagy 1 dl gyümölcslé összesen)

A konzervdobozt (műanyag tető nélkül) egy akkora fazékba tettem, hogy majd befedje a víz teljesen, de mielőtt felöntöttem volna, tettem alá 5-6 rétegben összehajtott konyhai papírtörlőt, hogy ne karmolja össze a fém az alját (igen, értékes korábbi tapasztalat…). Nem kockáztattam, 2 órán keresztül főztem, időnként pótolva a vizet. Valami gyönyörű sűrű krém lett a végeredmény, amibe két csipet tengeri sót kevertem.

A tésztához valókat összegyúrtam, félórára folpackba csavarba a hűtőbe tettem, majd kinyújtottam úgy, hogy egy 26 cm-es kerek tortaforma alját és kb. 2 centi magasan a peremét kibélelte. Megszurkáltam villával, sütőpapírt tettem az aljára, csicseriborsót szórtam bele nehezéknek a sütéshez, és 180 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem.

A pekándiót nagyobb darabokra vágtam, rákanalaztam a cukrot, ráöntöttem a pezsgőt és a szilvalevet, felforraltam, beletördeltem a csokoládét és amikor az elolvadt, lekapcsoltam a gázt. Amikor kihűlt, szétterítettem a tésztán (amiről értelemszerűen előtte leszedtem a sütőpapírt és a csicseriborsót 🙂 ), elosztottam rajta a szedret, végül ráöntöttem a dulce de lechét. Még egy kevés tengeri sóval megszórtam a tetejét, majd a hűtőben éjszakázás után 200 km-t utaztattam Borikához. Ha ezzel sűrűn vissza lehet csalogatni hozzánk, akkor itt is jelezném, hogy bármikor megcsinálom :), sűrített tej mindig van itthon :).

Csokis sárgabarack-meggy lekvár

Utazás előtti nap, összeírtam a teendőket és rákerült a lekvár is, mert kaptam új üvegeket. Még sose csináltam diabetikus verziót, úgyhogy egy nagyon mini mennyiséggel gondoltam kipróbálni, bónuszban anyósomtól örököltem pár zacskó quittint, amit szintén nem használtam még, de szerencsére nem volt ok aggodalomra, finom lett, mellékíz nélküli. A meggy fagyasztott volt, errefelé frisset nem lehet kapni sajnos.

IMG_0175

Hozzávalók:

1 kg sárgabarack
fél kg meggy
3 dkg quittin
10 dkg eritrit
8 dkg diabetikus étcsoki

A kiolvadt meggyet és a negyedelt sárgabarackot összeforgattam a quittinnel, felforraltam, belekevertem az eritritet és az étcsokit, és amint az elolvadt, lekapcsoltam a hőt. Botmixerrel úgy tessék-lássék leturmixoltam, hagytam kicsit darabosnak. A szokásos dunsztolás, 5 kicsi üveg lett belőle. Ahhoz képest, hogy arányaiban mennyire kevés benne a csoki, azért szépen dominálja az ízét.

 

 

 

 

Sárgabarackos-csokis mentes müzliszelet

Remélem, mindenkinek jól telik a nyár, nekem most épp a csendes-gyerekmentes időszak van, tehát igen :), és hosszú idő óta először a konyhába is jutott időm nyugisan motoszkálni. Ennek a müzliszeletnek az 1.0 változatát úgy két hónappal ezelőtt csináltam meg először smitten kitchen receptje alapján, de nem voltam elégedett a végeredménnyel, túl keménynek és száraznak bizonyult. Ez a változat viszont teljes megelégedéssel töltött el. Laktózmentes, tojásmentes, cukormentes, gm zabpehellyel gluténmentes. További jó hír, hogy fagyasztható, így nem kell záros határidőn belül eltüntetni egy tepsit (főleg, ha egyedül vagyunk rá) és kábé félóra alatt szépen kiolvad, ha kell. És végül: nagyon finom, úgyhogy nekem most a fagyasztás az prevenciós eszközt is jelentett :), hogy ne akarjak többet enni belőle.

IMG_0159

Hozzávalók:

15 dkg aprószemű (adott esetben gm) zabpehely
5 dkg kókuszliszt (vagy kókuszreszelék)
2 g őrölt fahéj
12,5 dkg édesítetlen mandulakrém
5 dkg amaránt
8 dkg diabetikus étcsoki
4 db sárgabarack (téli időszakban kb. 15 dkg aszalvánnyal lehet készíteni, amit érdemes előzetesen folyadékkal megmikrózni, hogy megpuhuljon)
5 dkg (repce)olaj
8 dkg agave- vagy juharszirup vagy méz
csipet só

Az amarántot felöntöttem annyi forrásban lévő vízzel, hogy ellepje és odatettem főni. Csak addig főztem, amíg a többi hozzávalót összekevertem egy edényben (tehát kb. 5 percig), ennyitől nem lesz teljesen puha (nem is cél), csak felszívja a főzővizet, megtartja roppanósságát, de nem fog csikorogni a fog alatt (1.0 változat tanulságai…). A zabpelyhet, kókuszlisztet, fahéjat, sót, olajat, szirupot, mandulakrémet összekevertem, hozzákanalaztam az amarántot és végül beledaraboltam a csokit és belekockáztam a barackokat, óvatosan összeforgattam. 20×30 centis, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam jó erősen a masszát, kb. 1,5 centi vastag lett, de tényleg jó alaposan le kell nyomkodni. 180 fokra előmelegített sütőben úgy 20 percig sült. Teljesen hagyni kell kihűlni szeletelés előtt, a szélek levágása után én nyolc nagyobb szeletre osztottam. Folpackba csomagolva egyesével mehet a mélyhűtőbe, ha nem veti rá magát több családtag.

Rumos-fahéjas rebarbara-sárgabarack lekvár

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Már a körömlakkozás is Workflowy listába került :), tegnap nekigurultam egy parkoló autónak, és nem merem becsukni a félbehagyott LEGO Disney Princess YouTube videós böngészőablakot a gépen, mert nem vagyok benne biztos, hogy újra megtalálnám. Agyilag kissé elzoknisodtam. Amiből nyilvánvalóan következik, hogy újra leosontam a szomszéd néni üvegeskukájához feltölteni a készleteket – azt kell mondjam, egészségtelenül lassú ütemben fogyasztja az almaszószt és a bolti narancslekvárt, ámde a guberálást jelentősen megnehezítik a borosüvegek -, mert a befőzés vált az ultimate agykikapcsoló esti tevékenységgé. Amikor reggel a boltban megláttam, hogy van még rebarbara, rögtön becsaptam egy csomagot a kosárba a sárgabarack mellé, még sose csináltam ezt a kombinációt. De nagyon finom lett.

IMG_9953

Hozzávalók:

70 dkg rebarbara
2 kg sárgabarack
0,5 dl rum
1 rúd fahéj
0,5 kg befőzőcukor

A rebarbara héját lehúztam, centi széles darabokra karikáztam és feltettem a rummal és a fahéjjal főni. Amikor már kezdtek szálak leválni róla, hozzáöntöttem a negyedelt, kimagozott barackot és a cukrot. Addig főztem, amíg a nagyobb rebarbaradarabok is megpuhultak, majd kiszedtem belőle a fahéjat, és botmixerrel pürésítettem az egészet. Sterilizált, forró üvegekbe mertem forrón csurig, folpack, tető, fejreállítás 2-3 percre, dunszt.

Sárgabarackos-csokis piskótatorta

Utolsó iskolai-óvodai hét, sűrűsödik az élet, évzáró ünnepségek, visszatért a meleg is, szaporodnak a heti futások, futár kétnaponta érkezik valamivel, Polgár Judit amatőr kispályás kezdő hozzám képest, annyit kell sakkoznom, mit, hol és mikor tudok elintézni. A kisebbiknek ráadásul úgy jött ki a rendezvény, hogy a műsor miatt elmaradó intézményes ebéd helyett nagy terülj-terülj asztalkámat rendeztünk, sütit vállaltam. Fő szempontok: egyszerű, könnyű, rövid ideig sütőzzünk és bátorkodjam úgy vélni róla, hogy aktuálisan netán a saját gyerekeim megennék. Bonus feature: voltam ugyan reggel boltban, de nyilván elfelejtettem csokit venni sütéshez, tehát a maradék húsvéti készletek felhasználására kellett optimalizálni. És miután ezt így sikeresen megvalósítani gondoltam a Mindmegette receptje alapján, bevittem (még egy kaláccsal és sk. lekvárral együtt), egyrészt olyan ipari mennyiségű kajával szembesültünk, hogy a szülő-gyerek sáskahad után megmaradt választékkal még egy komplett óvodai csoportot kényelmesen megetethettünk volna, másrészt meg onnantól kezdve, hogy van pattogatott kukorica… A tortából is csak kevés fogyott, azt meg nem éreztem helyes megoldásnak, hogy a home office keretében pár ezer kalóriát az arcomba tömjek, ezért a végén megkértem apuka kollégát, hogy fuvarozza már be a (mindig szénhidráthiányos) céghez, oszoljon a teher :). Végülis sütikedd van, nemde?

IMG_9931

Hozzávalók:

40 dkg sárgabarck
15 dkg csoki (nekem tej és ét vegyesen volt)
4 tojás
20 dkg cukor
20 dkg vaj
20 dkg liszt
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
fél csomag sütőpor
2 ek. tejföl

A tojásokat a cukorral habosra vertem, majd ahogy a gép dolgozott, menet közben beleszórtam a liszteket, a sütőport, beleöntöttem az olvasztott (nem forró) vajat és a tejfölt. A tésztát 26 cm-es, sütőpapírral bélelt tortaformába lapátoltam, elsimítottam, a csokit rátördöstem, a sárgabarackokat ránegyedeltem. 170 fokra előmelegített sütőben 35 percig sült, halványsárgás színt kell kapnia, különben túlsül.

Szilvás sárgabaracklekvár

Miután egész télen, de végestelen végig azt hallgattam, hogy szilvát szeretnének enni, mikor lesz már szilva, ó, de jó lenne egy kis szilva, olyan régen ettem szilvát, most eljött az ideje és vettem fél kilót. Extázis, sikítozás, MAMA, VÉGRE VETTÉL SZILVÁÁÁT!!!, istennő státusz pipa, két pofára falják, csodálatos. Négy nappal később az uzsonnás dobozban visszatér egy reggel berakott példány.

– Hát ez?
– Nem finom.

A fentiekben a szilva bármilyen élelmiszerrel, a négy nap pedig 1-21 nap közötti tetszőleges időtartammal felcserélhető. A hajam meg parókával. És itt álltam a maradékkal, ami elkezdett puhulni, szottyosodni. Szerencsére leértékelték a sárgabarackot, úgyhogy hazahoztam egy 2,5 kilós ládát befőzési céllal, hogy akkor hozzácsapom ahhoz.

– MAMA, VÉGRE VETTÉL BARACKOOOT!
– Tűnés innen.

A baracklekvár etalonja mindörökkön örökké a keresztanyámé lesz, gyerekkorom egén fénylő csillagként tündököl, együltő helyemben toltam be 3 decis üvegenként, savanykás volt, nem cukros, hatalmas darabokban leledzett benne a barack. Ha nem üvegből, akkor centi vastag vajréteggel, fehér kenyéren, ahogy azt kell (dietetikusok forduljanak el, ez egy ilyen dolog). Ezt most így a maradék barackkal nem céloztam be, a szilva miatt se, meg az is újdonság, hogy találtam nád befőzőcukrot (Alnatura, nem tudom, hogy most éppen hogy áll a háború, itt nem dm-ben vettem), úgyhogy eleve más ízvilágra mentem rá, de majd egyszer a klasszikus változat is sorra kerül.

IMG_9806

Hozzávalók:

1,7 kg sárgabarack (magostul – ennyit hagytak a kiscsajok)
30 dkg szilva
1 citrom leve
0,5 kg nád befőzőcukor (vagy sima)
3 ek. szilvapálinka

A barackokat leöntöttem forró vízzel, hogy lehúzogatom a héjukat… aztán néztem a teli tálat… afffff szóval nem. Jó lesz héjjal is, az is megpuhul. Félbevágtam a szilvákat, kimagoztam őket, félbevágtam a barackokat, kimagoztam őket, rájuk facsartam a citromlevet, összekevertem a befőzőcukorral, löttyintettem bele pálinkát, és addig főztem (kb. 12 perc), amíg a barackok kicsit megpuhultak. Kanállal tessék-lássék szétnyomkodtam őket valamennyire, de én a nagy darabokat szeretem. A vége a szokásos metódus volt: kifőzött üvegekbe mertem forrón, igyekeztem, hogy mindegyikbe jusson egy-két szem szilva, rá folpack, tető szorosan, fejreállítás 5 percre, dunszt konyharuhába és vastag takaróba.